Forgórózsa Népművészeti Központ
bartok.jpg
Nyári tábor 2015 / Martos PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 
Táborozások
Írta: Lajosadmin   
2015. szeptember 04. péntek, 18:04
Ezen a nyáron Martoson táboroztunk:  a tatai Pötörke Népművészeti Egyesület Búzaszem és Kiscifra Táncegyüttesei és a Forgórózsa Népművészeti Központ alsó tagozatos táncosai.
Különleges volt a szálláshelyünk, hiszen jurtákban laktak a gyerekek. A festői helyen lévő tábor közepén álló tavacskában nem csupán gyönyörködni, hanem csónakázni és pecázni is kiválóan lehetett.
Módosítás dátuma: 2015. szeptember 04. péntek, 20:29
Tovább a cikk teljes szövegéhez ...
 
Nyári tábor 2015 / Gömör PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 
Táborozások
Írta: Lajosadmin   
2015. szeptember 04. péntek, 14:33

Honismereti kirándulás és néptánctábor Gömörben
Borzova – Várhosszúrét (Szlovákia)

2015. július 12-18 között Borzovára és Várhosszúrétre látogattunk 50 fő  táncos, 3 fő zenész, 5 fő felnőtt kísérő résztvételével. A gömöri néptánc tábort 10-14 éves táncosaink részére szerveztük, mely fontos cél köré csoportosult: olyan helyre vittük a gyerekeket, ahol még élnek idős emberek, hagyományőrzők, akiktől hallhatnak a résztvevők a helyi táncos szokásokról, játékokról, tanulhatnak helyi népdalokat, megcsodálhatják a helyi tárgyi kultúrát, népviseletet, esetleg táncot is tanulhatnak tőlük.
Ebbe a sorba illeszkedett a gömöri táborunk is, amelyet július 12 - 18 között szerveztünk borzovai hagyományőrzők – Mezei Lajos és felesége Margó -  segítségével.  A táborozás alatt nemcsak átfogóan, „első kézből” megismerkedhettünk Borzova, Szilice, Kecső, Várhosszúrét községek népi kultúrájával, hanem saját tanítványaink a helyi gyermekekkel közösen kialakított program részesei lehettek. Tanulhattunk a gömöri hagyománytisztelő emberektől, s szoros kapcsolatok, szálak alakultak ki a helyi táncosokkal, hagyományőrzőkkel.

Módosítás dátuma: 2015. szeptember 04. péntek, 17:44
Tovább a cikk teljes tartalmához ...
 
Bajnán táboroztunk PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 
Táborozások
Írta: Lajosadmin   
2014. szeptember 13. szombat, 20:43

Reflektorfényben a megyei hagyományok

 

Július 1-3 között a Kicsi Cifra (a tatai Pötörke Népművészeti Egyesület csoportja) és a Forgórózsa Népművészeti Központ Fodorka együttesének közös néptánc táborát tartottuk Bajnán. Mindenkinek ajánlunk egy bajnai kirándulást! Már az odavezető út is csodálatos és a falu is kínál szép számmal látnivalókat.

A bajnaiak – élükön Pallagi Ferenc polgármester úrral – nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket. Nagyra értékelték, hogy falujuk néptánc- és népdal örökségét kutatjuk és tanítjuk. Minden segítséget megkaptunk – és ezúton is köszönjük! – hogy Bajna még élő, idős hagyományőrzőivel találkozhassunk. A féltve őrzött régi hang- és filmfelvételek is nagyban segítették munkánkat.

Legkisebb táncosainknak a 3 nap sok izgalommal telt. A tornacsarnokban berendezett szállásról naponta kiadós sétát tettünk az óvoda „kerthelységébe”, ahol házias ízekkel és hatalmas adagokkal kényeztettek minket az étkezéseken.

   

   

A BAJNAI TÁBOR FOTÓI a Forgórózsa képtárban...


A bajnai sportcsarnok alagsorában kialakított remek tükrös táncteremben sajátítottuk el a bajnai csárdás alaplépéseit, tanultuk az érdekes, szép bajnai népdalokat.

Vendégeink voltak bajnai népdalkör tagjai, akik  a helyi népviseletben jöttek el hozzánk. A nénik nemcsak énekeltek a gyerekeknek és a gyerekekkel, hanem meséltek gyermekkorukról, a régi táncos szokásokról is.

Kiránduló napunkon első utunk Etus nénihez vezetett, aki legendásan híres réteskészítő tudományáról – ezt tapasztaltuk! – és helyi népviseletbe öltöztetett mintegy 300 babájáról, amelyeket maga varrt. Kigyalogoltunk a Szent Donát szoborhoz, ahol a falu gyönyörű, régi pincesorán Bajna község szépen kiépített pihenőhelyén múlattuk az időt és gyönyörködtünk a Vértes panorámájában.

A bajnai kastélykertet bejárva csodáltuk a hajdani Sándor Móric birtok gazdagságát, a kastély szépségét.

A helyi kézműves mesterekkel csuhéztunk és faragtunk egy egész délután.

Az iskola körül megtett bátorság-próbán a legmerészebbek egyedül vágtak neki a sötétnek!

Záró bemutatónkon, az iskola udvarán felállított színpadon, a helyi népdalkör tagjaival és tagjainak, valamint a szülőknek bemutattunk néhány szép, régi helyi játékot, népdalt és a bajnai lassú és friss csárdást.

Bajna, úgy érezzük, visszavár! Mi máskor is megyünk!

Módosítás dátuma: 2014. szeptember 14. vasárnap, 11:36
 
Magyarbőd-ránkfüredi táborozás PDF Nyomtatás E-mail
Táborozások
Írta: Lajosadmin   
2014. szeptember 13. szombat, 19:21

Magyarbőd – Ránkfüred – Szlovákia, augusztus 10-17

 

Mindnyájunk nevében mondhatom, akik ott voltunk, hogy felejthetetlen 1 hetet töltöttünk a szlovákiai Ránkfüreden, szlovák nevén Herlányban, a tatai Cifra  (a Pötörke Népművészeti Egyesület csoportja) és a tatabányai Forgórózsa Népművészeti Központ Csutri együttesek közös  néptánc táborában. Neves helyi táncmesterek – Méhes Katalin, Kupec Mihály és Korpás Éva népdalénekes vezetésével merültünk el a gazdag magyarbődi hagyományok tanulmányozásában.

  

Legkiemelkedőbb és legfelemelőbb pillanatai a tábornak azok voltak, amikor találkozhattunk a még élő magyarbődi hagyományőrzőkkel. Második nap délután és este vendégeink voltak a táborhelyen, velünk is vacsoráztak és utána a mulatságban is résztvettek. Együtt karikáztunk, jártuk a csárdást, eközben hallgattuk csodálatos, kétszólamú énekeiket, elbeszéléseiket a régi táncos szokásokról, fiatalságukról, gyönyörködtünk viseletükben. Magyarbődön meglátogattuk az egyik utolsó férfi táncos, Vasil Imre bácsi sírját, majd a nénik vendégei voltunk a helyi kultúrházban. Fergeteges mulatság keletkezett, sajnáltuk, hogy vissza kellett menni a táborhelyre. Reméljük még sokszor találkozunk velük, hallhatjuk Joli néni, a 83(!) éves, fiatalos Margit néni és a többi hagyományőrző csodálatos énekét! Isten éltesse őket, akik a magyar nyelv és hagyományok utolsó képviselői Magyarbődön!

 

Szállásunk fantasztikus volt! Szállodai körülmények között laktunk a ránkfüredi gejzír mellett,amelynek kitörését háromszor is megcsodálhattuk. A valahai Ránki, Eszterházy családok által kiépített park, nyári pavilon adott otthont a tánctanításnak, az ottani étteremben étkeztünk. Esténként a táncházakat is itt tartottuk, Rigó Márton és bandája muzsikált.

A kézműves foglalkozásokon magyarbődi hímzésmintákkal emlékpólót készítettünk, a lányok kalárisból  megfűzték fellépő gyöngyüket.


Forgórózsa képtár: Smudla Kata és Kovács Ingrid FOTÓI A TÁBORI NAPOKRÓL

Györke Zsuzsanna tábori fotói és kommentjei a Facebook-on
napokra bontva (regisztráció nélkül is elérhető!)
1. nap --- 2. nap --- 3. nap --- 4. nap --- 5. nap --- 6. nap  
A kassai kirándulás több szempontból is emlékezetes marad – a tavaly Európa kulturális fővárosaként elhíresült valahai magyar város nem fogadott túl vendégszeretően bennünket…Amikor fogadott idegenvezetővel végigjártuk Kassa nevezetes helyeit – Rodostói Rákóczi-ház, Szent Erzsébet-székesegyház, panoptikum-Tűztorony, Márai-ház, a gyönyörű főtér parkjaival, szőkőkútjaival, a fantasztikus színházépülettel – mind-mind a valahai Nagy-Magyarország, Kassa városa által felépített épületek, amelynek utolsó simításai 1896-ban a milleneum évében befejeződtek – vajmi keveset hallotunk a magyar történelemről, arról, hogy ezt mi építettük föl, alakítottuk ki. A szlovákok nemcsak kisajátítják a magyar történelmet és elhallgatnak bennünket – 1000 évig nem volt itt semmi…- hanem saját érdemeikként tüntetik fel pl. Kassa városának minden nevezetességét is. Ezt sajnos nemcsak nekünk, hanem más turistáknak is így adják elő… Mi azért megcsodáltunk mindent, a legszebb a székesegyház és az alatta kialakított Rákóczi-sírbolt volt, ahol természetesen elénekeltük a Himnuszt. A városi szabadprogramot elmosta ugyan az eső, de volt idő még a Kézművesek utcájában is sétálni egyet. Aki teheti, látogasson el Kassára – a város nevezetességei, magyar történelmi emlékei felemelően szépek.

Utolsó este tréfás vetélkedőn, beugratós játékokon derültünk, itt a fiú lábszépségversenytől a hajfonásig, a széki tempó versenytől a magyarbődi csárdásversenyig megmutatkozhattak az indulók.

A hazaúton izgalmas kirándulást tettünk Boldogkőváraljára. Az emeleti makett-teremtől a pincebörtönig sok érdekes látnivalóval gazdagodtunk.

Mindenkori vágyunkat, hogy még élő hagyományőrzőket hallhassunk-láthassunk, idén is beteljesítettük. Amíg még élnek ilyen emberek, megkeressük őket és tanulunk tőlük. Csak így lehet megőrizni „a tiszta forrás”gondolatát.

A tábor fő támogatója az MMA

Módosítás dátuma: 2014. november 17. hétfő, 01:44
 
Boldogon boldogok voltunk… PDF Nyomtatás E-mail
Táborozások
Írta: Lajosadmin   
2014. augusztus 11. hétfő, 00:00

2014. június 23 és 28 között a tatabányai Sarkantyúka és a tatai Kiscifra gyermek csoportok együtt  táboroztak a Heves megyei Boldog községben.

Zsírosné Őszi Katalin, boldogi óvódavezető és Nagy György, a boldogi tájház vezetője segítségével fantasztikus 5 napot éltünk meg a takaros kis galgai palóc faluban.

Már a buszról leszállva izgatottan néztük a faluban még népviseletben járó, bicikliző idős néniket, bácsikat.

   
   

Mintaszerű, ahogyan a boldogiak őrzik viseletüket, dalaikat, táncaikat; a több, mint száz fős hagyományőrző együttes életébe is bepillantást nyerhettünk .(A tatabányai Pünkösdi Forgórózsa Fesztivál egyik díszvendége volt a boldogi csoport).

Magyarország egyik legszebb tájháza Boldogon van, aki teheti, nézze meg, csodát láthat!

„Paradicsomi”környezetben volt szállásunk a régi óvodában – a gyerekek nagy örömmel „rohamozták meg” szabadidejükben a hatalmas udvart, játszóteret. Az új óvodában minden étkezésnél finom, házias ételekkel vártak bennünket.

A művelődési házban Kati néni és Gyuri bácsi segítségével sajátítottuk el a boldogi játékokat, táncokat – karikáztunk és a lassú és friss csárdás helyi figuráival ismerkedtünk.

A tájházban nemcsak gyönyörködtünk a míves szobabelsőben és a gyönyörű helyi viseletekben – a „kacskaringós”szoknya súlyát néhány kislány, valamint Ildi néni és Böbi néni is megtapasztalhatta… - hanem találkoztunk boldogi idős nénikkel is, akik egy érdekes, közös beszélgetésen derűsen meséltek gyermekkorukról, a régi szokásokról és szakszerűen felöltöztettek két önként jelentkező kis táncos lányt. Megtanultuk a viseletdarabok nevét: szálika, pöntő, kacskaringós szoknya, rózsás szoknya (minden szoknyára 250 db hímzett rózsát varrtak!), szakács, fátyolos menyecske, sátoros menyecske… és még sok egyéb, gondosan őrzött ruhadarabot megcsodáltunk.

Emlékezetes marad a parkban végigjátszott „bátorság-próba”; a séta a gátőrházig a ringó búzamezőn keresztül; a gátőr bácsi sok háziállata a kotlós alá bújt kiscsirkéktől a kisborjúig, a fejés és a tejkóstolás; a meggyszedés Kati néninél; a sok-sok éneklés; a játékos vetélkedő a helyi hagyományokról, amelyben minden csapat remekelt – a legemlékezetesebbek a boldogi táncos szokásokról előadott vidám jelenetek voltak; az utolsó esti táncmulatság/táncház,ahol Rigó Márton és zenekara húzta a talpalávalót és ahol a népviseletbe öltözött, sodorba font hajú boldogi lánykák és lájbis legénykék velünk együtt táncolták el legalább háromszor az egész boldogi táncrendet…

Másoknak is ilyen BOLDOG napokat kívánunk, mint amit mi is megéltünk Boldogon!

Módosítás dátuma: 2014. szeptember 14. vasárnap, 10:01
A teljes cikkben: "Gyerekszáj"
 
«ElsőElőző12345KövetkezőUtolsó»

4. oldal / 5
Joomla templates